 |
|
|
|
Olvasnivaló >> Mesék
Válogatás Csukás István Süsü-meséiből
|
|
|
A címekre kattintva elolvashatod a teljes mesét a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain.
Süsü, a sárkány (részlet)
Éppen az egyik favágó akart suhintani a fejszével, mikor a hatalmas fa recsegett-ropogott, s gyökerestül kiemelkedett a földből! A favágók a szájukat is eltátották a csodálkozástól.
De nem sokáig tátották, mivel meglátták Süsüt. Mert Süsü húzta ki tövestől a hatalmas fát, mivel útjában volt, nem látott tőle. Csak megfogta két ujjal, és kirántotta a földből! És barátságosan rámosolygott a két favágóra, s még barátságosabban köszönt.
Jó napot kívánok! Bocsánatot kérek a zavarásért, nem láttak erre egy lepkét?
De hát hiába volt a mosolygás és a köszönés, mivel a favágók nem láttak még sárkányt, se barátságosat, se barátságtalant! Ők csak azt látták, hogy két ujjal kihúzta a hatalmas fát a földből!
Vagyis égnek állt minden hajuk szála a rémülettől, majd eldobálva a fejszét, hanyatt-homlok menekültek.
Jaj, jaj! Egy sárkány! Egy sárkány! óbégatták, mikor már biztos távolban jártak.
Süsü kissé csodálkozva nézett utánuk, eldobta a hatalmas fát, a hatalmas fa ráesett a halomba rakott tűzifára, a tűzifa meg mind legurult az útra.
De Süsü ezzel sem törődött, kereste a lepkét, hogy merre lehet?
Süsü újabb kalandjai (részlet)
Süsü, a rettentő
Csináltak Süsünek egy hatalmas ketrecet, a ketrec előtti teret elkerítették, majd útjelző nyilakat szögeltek fel a várban mindenhol, hogy könnyebben idetaláljanak a látogatók. A ketrecre egy táblát szereltek: Süsü, a rettentő 26-ig.
A kancellár sürgette, hajtotta a vár lakóit, sorban adta ki a parancsokat, menet közben diktált az írnoknak.
Reklámszövegek! Rémhírek! Betanítani! Terjeszteni!
Gondolkozott egy kicsit, majd mondta is a reklámversikét:
Rettegj, féljél és borzadj,
szörnyű sárkány körme nagy!
Sárga szeme villogó,
a bendője hat akó!
Körme negyven, foga húsz,
ne nézz oda, megvakulsz!
Vicsorít, s azt mondja: á!
Bújj gyorsan az ágy alá!
Süsüke újabb kalandjai (részlet)
A királyi barlang előtt ott toporgott a Sárkánylány és Süsü. Mikor megérkezett a két gyerek, a Sárkánylány egy-egy elemózsiás bugyrot adott nekik.
Tessék! Tessék! Egy kis útravaló!
És mi mit hozzunk ajándékba? kérdezte Süsüke.
Egy doboz púdert! A régi már teljesen elfogyott mondta a Sárkánylány.
Süsü az útjelző táblát szorongatta, majd nekik adta.
Tessék. Útjelző tábla. Igaz, hogy helybeli, de külföldön is mutatja az utat.
A Kiskirályfi átvette az útjelző táblát, és megkérdezte.
És neked mit hozzunk ajándékba?
Süsü elmosolyodott, megrohanták az emlékek, merengve mondta.
Egy arcképet a barátomról. A királyfiról, a te apádról. Legyen, ami emlékeztet rá!
A mű-Süsü (részlet)
Torzonborz most egyhelyben ugrált, föl-le, föl-le.
Most bosszút állunk! Agyafúrt bosszút a múltkori vereségért, meg az udvarseprésért, meg hadifogságért! Süsüt elcsaljuk, közömbösítjük, és becsempésszük helyette a mi mű-Süsünket! Hahaha! A Tudományok Várában már készítik a mi mű-Süsünket! Egyszerű és nagyszerű! A mű-Süsünek mi parancsolunk! És majd azt parancsoljuk, hogy foglalja el a várat!
Így ugrált, pattogott és kiabált Torzonborz, majd örömében dalra fakadt, rekedt hangon kornyikált.
Ez az ötlet hü-hü-hü,
hü, de nagyon nagyszerű!
Mint az arany úgy ragyog,
én vagyok a legnagyobb!
Ez az ötlet ha-ha-ha,
ha beválik, nincs vita:
dicsőségem felragyog,
s én leszek a legnagyobb!
|
|
|
|
