Mesék
Mesés Európa
Mondókák
Népdalok
Versek


 
 
Olvasnivaló >> Mesék
Válogatás Lázár Ervin meséiből
A címekre kattintva elolvashatod a teljes szövegeket a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalain.



A Négyszögletű Kerek Erdő (részlet)


Ma fát vágni megyünk mondta Mikkamakka.
Csak erősek jelentkezzenek. Egér Elek, ne nyújtogasd az ujjad! Gyenge vagy.
Ezt rám mondja! méltatlankodott Egér Elek a szomszédjának, és fél kézzel kinyomott egy fenyőtobozt. Tapintsd meg a muszklimat!
Történetesen Ló Szerafin, a kék paripa állt mellette. Szégyenlősen lenézett, tekintetével megkereste a szürke avarban szürkéllő egeret, s reszketeg hangon mondta:
Nem merlek megtapintani, mert belehalsz. Különben tényleg pompás izmaid vannak.
Na ugye! mondta Egér Elek, és rátartian beballagott az erdőbe. Mert mégis favágás.


Bab Berci kalandjai (részlet)
Bab Berci a városban

Bab Berci hanyatt fekve bámulta a bárányfelhőket. Nagyon elégedett volt. Majdhogynem boldog. Ajaj gondolta , ha én ilyen boldogféle vagyok, annak nem lehet jó vége. Na ugye, megmondtam! Pedig csak egy papírfecnit látott meg odafönn a levegőben. Honnan gondolta, honnan se, hogy ez a fecni véget vet a nyugalmának, nem tudni, de akár hiszitek, akár nem, úgy történt. Éppen Bab Berci lába elé libbent a cédula. Persze üzenet volt rajta. Ez: Bab Berci, segíts rajtam! L. L.
Na, szegény Lapázi Lopez, hát elérte a végzet szomorkodott Bab Berci, mert rögtön tudta, nem lehet más ez az L. L., csakis Lapázi Lopez ellentolvajnagy. Aki azért kapta ezt a magas, tengerészetibe oltott tolvajrangot, mert ő volt a világ egyetlen besurranó tolvaja, azaz, ha úgy adódott, betörője, aki nem vitt, hanem hozott. Azaz cselekményeinek nem károsultjai voltak, hanem hasznosultjai.


Berzsián és Dideki (részlet)

A Hörpentőben ültek éppen, a nagy hírű szörpentőben, amelyben kilencvenkilenc-féle szörpöt mért Vinkóci Lőrénc korcsmáros, és most már igen nagy aggodalommal beszéltek az eltűnt Berzsiánról. Mi baj érhette?
Még hogy baj! kiáltott fel ekkor Sróf mester. Oda nézzetek! Az ajtóra mutatott.
Odanéztek. Ott állt teljes életnagyságban Berzsián. Azaz a teljesnél valamivel kisebb életnagyságban, mert alaposan behúzta a nyakát. Azt várta volna az ember, hogy ezek hárman fölugranak, és a keblükre ölelik. Na de azt várhatta volna az ember! Fölugrás helyett olyan szúrósan néztek rá, hogy a tekintetük helyén viszketni kezdett Berzsián bőre. Nem is mert odamenni hozzájuk, egy sötét sarokba ült, ott gubbasztott. De mindenki csak fitymálva, ellenségesen nézett rá. Még Vinkóci Lőrénc korcsmáros is. Ez jár annak, aki nem köszönti a mesterét a hatvanadik születésnapján.
Látod, kisfiam mutatta egy asszony a fiának Berzsiánt , ez a szőrmók az, aki miatt az a mondás járja, hogy: Rühelli, mint Berzsián költő a versírást. És őmiatta mondom, ha nem köszönsz valakinek, hogy: Úgy köszöntél, mint Berzsián költő a mesterének.


Szegény Dzsoni és Árnika (részlet)


Árnika hazavitte szegény Dzsonit a harminchat tornyú kastélyba, sínbe tette a lábát mert nagyon ügyes királykisasszony volt ám , megmosdatta, megetette, és olyan vidám volt, amilyen még soha. Össze is súgott a várbeli népség: Nocsak, mi történt a mi Árnikánkkal, milyen jókedvűen jön-megy, mióta itt ez a törött lábú? Maga Árnika is csodálkozott: Nocsak, mi történt velem, de vidáman jövök-megyek, mióta itt ez a törött lábú? Östör király meg csak mosolygott, mert ő aztán tudta ám, mitől jön-megy vidáman Árnika. Bizony Árnika beleszeretett szegény Dzsoniba.
Szegény Dzsoni meg nyögött, nyöszörgött, méltatlankodott. Azt hihetné az ember, a törött lába miatt. Pedig törődött is ő a törött lábával! A szíve miatt nyögött, nyöszörgött, méltatlankodott. Mert a szíve úgy ugrándozott, ficánkolt, mint egy jókedvű kecskegida. Ha Árnika a közelében volt, azért, ha meg elment valahová, azért, hogy mikor jön már vissza. A szíve azt szerette volna, hogy Árnika mindig szegény Dzsoni ágya szélén üljön.


A kisfiú meg az oroszlánok (részlet)

A kertbe mentünk. Lábujjhegyen, hogy ne csikorogjon a kavics. A kisfiú időnként hátrafordult, rám nézett, és a szája elé tette az ujját:
Pszt!
A kert hátsó végében egy régi-régi pajta állt. Faláról nagy foltokban lehullott a vakolat, és fazsindelyes tetejét is jól megtépázta az idő. Nagy, kétszárnyú deszkaajtaja is kopott volt, és töredezett, széles rések tátongtak rajta. Az egyik szárnya kissé előredőlt, mintha el akarna hasalni.
Megálltunk. A kisfiú intett, hogy hajoljak hozzá közelebb, és halkan ezt suttogta a fülembe:
Nézz be! Itt van az oroszlánom.
Bekukkantottam a résen. A pajtában, kirojtosodott karosszékben egy nagyon öreg oroszlán ült. Orrán fekete keretes pápaszemet viselt, és újságot olvasott.
A szemüveget csak nagyzási hóbortból teszi föl súgta a kisfiú , nincs benne üveg. Különben nagyon rendes öreg oroszlán. Bruckner Szigfridnek hívják.




olvasnijo@egyszervolt.hu Részletes keresés
© Neumann János Digitális Könyvtár © Copyright © Color Plus Kft