|
|
|
|
Válogatás Kriza János Vadrózsák című kötetéből
|
|
|
A címekre kattintva elolvashatod a teljes szövegeket a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalain. Kriza János: Vadrózsák (részletek) A rossz fonóleányból lett királyné (részlet) (háromszéki népmese) Vót egy közönséges asszonnak egy leánya, aki egyebet csak dógozott, hanem fonni nem szerette. Ezétt az anyja sokat cirmolta; s egyszer annyira es ment, hogy a guzsallyal kergetni es kezdte. Ahogy az út mellett futnak, egy királyfiú ott ment el hintóba. A leán szép vót; a királyfiúnak szemibe akadt, s megkérdeztette az anyját, hogy miétt kergeti. Az anyja azt mondta: Hogyne kergetném, mikor minden fonnivalómot nagy hamar megfonta, s most még a kert fedelit es meg akarja fonni, hogy egyebet nem kap! A királyfiú azt felelte: Hagyja el kjed, asszonyom, ne üsse, hanem adja ide, hadd vigyem el magammal; adok én neki fonnivalót, mett anyámnak elég van, ott a fonásba kedve telhetik! Az asszony örömest odaadta a leányát; gondolta, hogy amit otthon restellett, idegen helyt szégyelletibe es megszokja, s még csakugyan lehet belőlle jó fonó. Elvitte a királyfiú a leánt haza, s bétette egy nagy magaziumba, amelyik teli vót kenderrel; azt mondta neki: Ha olyan jó fonó léssz, hogy egy hónapra mind megfonod, feleségemnek veszlek! mind azt dúdolgatta: Az aranyszőrű bárány (részlet) (háromszéki népmese) Eltőt az esztendő; a szóga végig jól viselte magát, s a bárány övé lett. Hazaindult vélle; s amind menne, egy faluba etestéledik, bészáll egy gazdához, akinek egy leánya vót. Ez a leány úgy megszerette az aranszőrű báránkát, hogy feltette magába, hogy ellopja. Éfél körül meg es akarta tenni; de mikor a báránhoz nyólt, hezzaragadt a szőrihez. Reggel felkőt a legén, hogy elinduljon, s hát a leán a báránkához van ragadva! Nem tudta onnét levenni, s a báránt sem hagyhatta el; így kellett hát elindulni, s a bárán a szőrin vitte a leánt. A rest macska (részlet) (háromszéki népmese) Azt poroncsolom neked, te macska, hogy míg én odaleszek, te mindent dógozz, amit kell: a házat szépen kitakarítsd, délre ételt készitts, s meg egy orsó fonalat es fonj; mett ha nem, mikor hazajövök, úgy megverlek, hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókálva végighallgatta a beszédet. De az asszony azt gondolta magába hogy ez az én emberem megbolondult! s azt mondá: Kjed, uram, miét poroncsol olyanokot annak a macskának, hisz az azokhoz nem tud? Tud, nem tud, nekem mindeg, feleség azt mondá az ember , nekem nincs más, kinek poroncsoljak; de ha ő mindazt meg nem teszi, meglásd, úgy megverem, hogy sokétt fel nem kéne venni! Aval elment dógára. Az asszon pedig biztatni kezdte a macskát: Dógozz, macska, mett ma megver uram! De a macska nem dógozott. Elment az asszon több házhoz, s mikor hazament, a macska akkor es szunyókált, s a tűz es kialudt. Esment mondta: Szítsd fel a tüzet, s dógozz, macska, mett ma megverődöl. De a macska nem dógozott. Mirko királyfi (részlet) (háromszéki népmese) Mirkó királyfi elmönt az öreg királyhoz, s kérte tőlle a nyerget, de a király azt mondá, hogy az eddig nem is használható, mett rég hogy a kocsiszénbe hányódik, s eddig el is szakadt; de ha megkapja, lássa, használja. Mirkó királyfi elmönt a kocsiszénbe, a nyerget meg is taláta ott, de a tyúkok, pulykák mind legazóták vót; azér mégis fővötte s elvitte a tátoshoz, hogy főnyergelje vélle; de a tátos azt mondá, hogy ëgy királyfinak nem illik ilyen takarítatlan szörszámmal járni, mikor is a királyfi elindittá a nyerget, hogy kitakaríttassa, de a tátos azt mondá: Tartsd csak ide előmbe. Mirkó odatartá a nyerögszört, s a tátos csak rëafuvintott lehölletével, s ëgyszöribe olyan arannyas szörszám lén belőlle, hogy nem vót párja hét országba, s aval megnyergelte Mirkó királyfi vélle a tátost. Ez után azt mondá a tátos a királyfinak: No, édös gazdám, má most esmég mönj el apádhoz, s kérd el azt a pár pistalyát s azt a kardját, amelyikkel vitézködött akkó, mikó velem járt.
|
|
|
|