Mesék
Mesés Európa
Mondókák
Népdalok
Versek


 
 
Olvasnivaló >> Mesés Európa
vissza
Az okos parasztember- német mese


Élt egy faluban egy szörnyen ostoba ember, és - miért, miért nem - mégis majd felvetette a gazdagság. A másik meg, akinek több esze volt, mint a bírónak, papnak, kántornak együttvéve, alig tudta jóllakatni a gyerekeit, egy lúd volt minden vagyonkája, azt meg sajnálta levágni. Hanem aztán, mikor az utolsó falat kenyér is elfogyott a házban, mégis azt mondta a feleségének, hogy vágja le, és süsse meg a ludat.
Megsütötték hát a ludat, fel is adták az asztalra, de kenyér nem volt hozzá. Az ember gondolt egyet.

- Ha így nekilátunk - mondta -, kenyér nélkül megesszük egy ültünkben. Inkább elviszem az uraságnak, egy kis lisztet tán ad érte. - Úgy is tett, beállított a földesúrhoz: - Hoztam egy sült ludat, fogadd el, és ha egy kevés lisztet adnál érte, szépen megköszönném.

-Jó, nem bánom - mondja a földesúr-, de aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Amint látod, hatan vagyunk, én meg a feleségem, két fiam és két lányom. Ha elosztod itt közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a fizetés.
Az ember csak egy kést kért, és nekifogott elosztani aé sült ludat. Legelőször a fejét vágta le, azt a földesúrnak adta ezekkel a szavakkal: - Te vagy a ház feje, tiéd a lúd feje! - A püspökfalatja az asszonynak jutott: - Te itthon ülsz, őrzöd a négy falat, tiéd a püspökfalat.- Aztán levágta a két lábat, és a fiúknak adta: - Nesztek egy-egy lába, jó úton járjatok apátok nyomába... - A két szárnyat a lányok tányérjára tette: - Lányok vagytok, eladók lesztek, egykettőre szárnyra keltek.- A többit megtartja magának és azt mondja: - A paraszt együgyű és balga, neki marad a vastagja.
Nagyot nevetett a földesúr: - Jól van öreg, elosztottad rendesen, és magadról se feledkeztél meg! - Megkínálta egy pohár borral, és két zsák lisztet adott neki.
Fülébe jutott a dolog a gazdagnak, megirigyli a szegényt, és gondolja magában: "No, én többet viszek, többet is kapok bizonyosan." Megsüttet öt kövér ludat, és elviszi az uraságnak, földig hajol előtte:

- Meg ne vesse nagyságod, alázattal kérem, öt kövér libácskát hoztam ajándékba.

- Köszönöm, barátom - mondja az uraság. - De aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Ha el tudod osztani itt közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a jutalmad.
Csak áll ott az ostoba ember, próbálgatja így is, úgy is, de sehogy se jó. Elküldi egyik szolgáját a földesúr a szegény emberért, és az persze mindjárt ott is van.

- El tudnád osztani ezt az öt ludat hatunk között úgy, hogy hiba ne legyen?

- El én, nagyságos uram, miért ne tudnám?
Egy ludat az úrnak meg a feleségének ad: -Ketten vagytok, a lúddal hárman lesztek! . A másikat a két a két fiú kapja: - Így most ti is hárman volnátok. - A harmadik a lányoké: - Ti is hárman vagytok a lúddal. - A megmaradt kettőt magának adja: - Mi is hárman vagyunk. Senki se rövidült meg. Tetszett az uraságnak a tréfa, megkínálta az okos parasztot borral, egy szekér lisztet adott neki, a gazdag is megkapta, amit érdemelt: huszonöt botot.




 

vissza
vissza az oldal elejére

olvasnijo@egyszervolt.hu Részletes keresés
© Neumann János Digitális Könyvtár © Copyright © Color Plus Kft